Elmélkedés számunkra idegen emberek jövőjéről...
A minap hallgattam a Sláger Rádión (bocsánat Neo FM-en) a Bumerángot, és egy egész délelőttöt szenteltek az emelkedő tenger (óceán) szint miatt lassanként megszűnő Kiribati szigetcsoport - ami 32 szigetből áll - jövőjének elemzésére (persze poénkodással egybeszőve).
Kiribati címere
A kiribatiak jövője igencsak rövid (lehet hogy ezt a blogot olvasva már a múlt!), és el nem tudom képzelni, hogy milyen lehet, mikor egy országnyi embernek egységesen el kell hagynia az otthonát, mindent, amit eddigi életében elért, megalkotott, sajátjának és véglegesnek gondolt.
A kiribatiak elsősorban halászatból, idegenforgalomból, érme és bélyeg kiadásból, valamint Japán és Ausztrália által nyújtott segélyekből él. Az infrastruktúra alacsony szintű, a fő szigeten vannak autóutak, de az egész országban csak 3 helyen lehet bankkártyával fizetni. Szinte mindenben importra szorulnak, egyedül a kókusz terem meg, ugyanis a folyamatos tengervíz betörések sóssá teszik az amúgy is vékony termőtalajt.
A lakók most a Fidzsi-szigetekre készülnek települni, ami kb. 2.000 km-re van jelenlegi otthonuktól. A szigeteikből kettőt már elnyelt a tenger 1999-ben, és a jelenlegiek közül sem emelkedik egyik sem 2 méternél magasabbra a tengerszint fölé, tehát az idő véges. Ha lesz rá lehetőségük, biztosan kibocsátanak majd erre a különleges alkalomra is egy különleges pénzérmét, ami a világtörténelem során egyedülálló lesz.
Sok ideje nincs már a többi kis szigetekből álló országoknak sem, ha a globális tengerszint emelkedés tartósan fennáll, hasonló sorsra juthat Niue és Tuvalu is.
